70 éve Kína külkereskedelme
A növekedés és a reform a hét évtizedben a kínai külkereskedelem fejlődésének és növekedésének alapvető tényezői. A Kínai Népköztársaság megalapítása után a történelem egyik jelentős előrelépésének tekintik egy független szocialista gazdasági és kereskedelmi rendszer létrehozását, amely erősen központosított tervezéssel és irányítással rendelkezik. A reform és a nyitás elmúlt 40 évében Kína exportja diverzifikáltabbá vált, exportstruktúrája pedig egyre inkább hasonlított a fejlett gazdaságokra. Az importált áruk szerkezete megmutatja Kína iparosodási folyamatának mélyreható fejlődését, a hazai feldolgozási és gyártási képességek javulását és az ipari rendszer fejlesztését, valamint az emberek életszínvonalának javulását.
1949-1978: Független külkereskedelmi rendszer létrehozása
1949 előtt Kína gazdasági alapja nagyon gyenge volt, és nem rendelkezett teljes ipari rendszerrel. A külkereskedelmet a mezőgazdasági termékek, a nyersanyagok és a természeti erőforrások uralják, és nincs független külkereskedelmi rendszer. Például 1949 előtt hazám különböző kikötőiben mintegy 4 600 hazai és külkereskedelmi vállalkozás működött, körülbelül 35 000 alkalmazottal és csak 130 000 000 jüan tőkével, és a több mint 100 000 jüan tőkével rendelkező nagyvállalatok száma nagyon kicsi volt.
1950 és 1959 között Kína nemzetgazdasága és ipari termelése fokozatosan helyreállt és fejlődött, és a külkereskedelem is újraindult. A születőben lévő Kínai Népköztársaság arra törekedett, hogy független külkereskedelmi rendszert hozzon létre. 1949 novemberében Kína létrehozta a Kereskedelmi Minisztériumot, amelynek keretében létrehozták a Külkereskedelmi Minisztériumot. 1950 decemberében Kína kihirdette a külkereskedelemre vonatkozó ideiglenes rendeleteket, majd később a vámügyekről szóló ideiglenes törvényt. 1952-ben Kína létrehozta a Külkereskedelmi Minisztériumot, hogy központilag és egységesen irányítsa a külkereskedelmet, megvizsgálja és jóváhagyja a különböző külkereskedelmi vállalkozások nyilvántartásba vételét, valamint végrehajtsa az import- és exportcikkek minősített irányítását.
Amint az az 1. táblázatból kitűnik, 1950 és 1959 között Kína teljes import- és exportvolumene 1,13 milliárd dollárról 4,38 milliárd dollárra nőtt, a teljes exportérték 550 millió dollárról 2,26 milliárd dollárra nőtt, a teljes importérték pedig 580 millió dollárról 2,12 milliárd dollárra nőtt. Dollár. A külkereskedelem jelentős növekedése döntő szerepet játszott a kínai gazdaság fellendülésében és fejlődésében.
1960 és 1969 között a különböző kedvezőtlen hazai és külföldi tényezők miatt hazám gazdasági fejlődését bizonyos mértékben befolyásolta. A külkereskedelem ingadozott, az import és az export pedig lassan növekedett.
Az 1970-es évekbe való belépés után a nemzetközi környezet pozitív változásokon ment keresztül Kína javára, és a fejlett országok diplomáciai kapcsolatokat kezdtek létesíteni Kínával. 1971-ben Kína újra törvényes helyet kapott az Egyesült Nemzetek Szervezetében; 1972-ben Kína és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatokat létesített; 1975-ben Kína és az Európai Közösség hivatalos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat létesített. Amint az az 1. táblázatból látható, 1970 és 1978 között a kínai külkereskedelem növekedési üteme jelentősen nőtt. A teljes import- és exportvolumen 4,59 milliárd dollárról 20,64 milliárd dollárra nőtt, ami 5-szörös növekedést jelent, az átlagos éves növekedési ütem pedig 10,91%. A teljes exportérték 2,26 milliárd dollárról 9,75 milliárd dollárra nőtt, ami 5-szörös növekedést jelent, átlagos éves növekedési üteme 10,79%; a teljes importérték 2,33 milliárd dollárról 10,89 milliárd dollárra nőtt, ami 5-szörös növekedést jelent, az átlagos éves növekedési ütem pedig 11,02%.
A külkereskedelem kulcsszerepet játszott Kína ipari termelésének fellendítésében. Kína számos gépet és berendezést importált, számos fejlett technológiát vezetett be, és számos ipari nyersanyagot és alkatrészt importált, amelyek fontos szerepet játszottak hazám ipari rendszerének létrehozásában és helyreállításában. Amint az az 1. táblázatból kitűnik, 1953 és 1962 között a gépek és berendezések aránya az importban elérte a 40%-ot. 1972 és 1977 között Kína 222 technológiát, gépet és berendezést importált több mint 10 fejlett országból, köztük az Egyesült Államokból és Japánból, ami 3,96 milliárd dollárnak felel meg. Az ipari nyersanyagok aránya hazám importjában viszonylag magas, és évről évre növekszik. Az 1960-as évek eleje óta az ipari nyersanyagok tették ki a legnagyobb részét Kína importjának a gépek és berendezések helyett. Az 1960-as évek után részesedésük tovább emelkedett, elsöprő 50%-ra.