A gumi szó az indiai cau-uchu szóból származik, ami „síró fát” jelent. A természetes gumit a gumifa ütögetésekor kifolyó latex koagulálásával és szárításával állítják elő. 1770-ben J. Priestley brit kémikus felfedezte, hogy a gumi segítségével kitörölhető a ceruzás írás. Akkoriban az erre a célra használt anyagot guminak nevezték, és a kifejezést ma is használják. A gumi molekulaláncai térhálósíthatók. Ha a térhálósított gumi külső erő hatására deformálódik, gyorsan helyreáll, jó fizikai és mechanikai tulajdonságokkal, valamint kémiai stabilitással rendelkezik. A gumi a gumiipar alapvető nyersanyaga, széles körben használják gumiabroncsok, tömlők, szalagok, kábelek és más különféle gumitermékek gyártásában. A Hevea fa biztosítja a legtöbb kereskedelmi gumit. Sérüléskor (például a szár kérgében) nagy mennyiségű gumiemulziót tartalmazó nedvet választ ki.
Ezenkívül a fügefák és néhány Euphorbiaceae növény is gumit biztosít. Németország ezekből az üzemekből próbált gumit beszerezni a második világháború idején, amikor megszűnt a gumiellátása, de később áttért a műgumi előállítására.
Az eredeti gumifák Dél-Amerikában nőttek, de mesterséges átültetés után Délkelet-Ázsiában is nagy számban ültetnek gumifát. Valójában Ázsia vált a gumi legfontosabb forrásává.

