A POM két fő típusban kapható: homopolimer (POM-H) és kopolimer (POM-C). A homopolimer valamivel nagyobb szakítószilárdságot, merevséget és kúszási ellenállást biztosít, míg a kopolimer jobb vegyszerállóságot és hőstabilitást biztosít. Ez az anyag erősen kristályos, ami a nagy szilárdság, a keménység és a kiváló megmunkálhatóság jellegzetes kombinációját adja. Sok műanyagtól eltérően a POM könnyen vágható, fúrható és marható szabványos fémmegmunkáló szerszámokkal, így a CNC megmunkálási prototípusok és kis szériás alkatrészek kedvence.
A POM egyik legértékesebb tulajdonsága alacsony súrlódási együtthatója és önkenő tulajdonsága. Kifejezetten jól ellenáll a kopásnak, ezért gyakran használják fogaskerekek, csapágyak, perselyek és csúszószerkezetek gyártására. A fém alkatrészek POM-ra cserélésével a mérnökök csökkenthetik a teljes tömeget, megszüntethetik a külső kenés szükségességét, és csökkenthetik a zajszintet működés közben.
A POM feldolgozása azonban szigorú figyelmet igényel a részletekre. Viszonylag magas a zsugorodási aránya (általában 1,8% és 2,5%), ami azt jelenti, hogy a formatervezőknek figyelembe kell venniük ezt a térfogatváltozást a pontos tűréshatárok biztosítása érdekében. Ezenkívül a POM-ot nem szabad túlhevíteni vagy erős savaknak kitenni a feldolgozás során, mivel gyorsan lebomolhat és formaldehidgázt szabadíthat fel. Az optimális eredmény eléréséhez elengedhetetlen az olvadékhőmérséklet és a formahőmérséklet pontos szabályozása.